Gazsi Katalin

Rabságban!

Szívem csillogó gyémántkőbe zárva .
Ezernyi napsugár nem hatol át rajta .
Érzékeny lelkem vasláncra van verve .
A gyűlölet már a halálba kerget!!
Hiszen testem valója  ugyan szabad, de törékeny szívem s lelkem még rab.
Ha lángoló szellemem, újra szabad !!

A lét !

Mi az élet?
Egy sebes zuhatag
A város?
Meg nem álló forgatag
A magány?
Mikor lármázó csönd vala
A halál?
S rád borul az éjszaka!!!

Testpercek.

Kezei búja érintésétől testem borzongani kezd!
Csókjai özönlésétől az ajkam megremeg.
Szemei szenvedélyes, szerelmes tekintete, gyöngéd érzéseket ébreszt bennem.
S ahogy gyöngédségét kifejezi testével szívem egyre hevesebben ver!
Típorja testem, s kérdő szemével reám tekint.
Válaszom:
Csókjaimmal borítom be kezeit .
Szerelmem most határtalan, végtelen teret tölt be!
Sikoly szorongatja torkom, s néha feltörne.
De nem engedem, mert úszom - úszom a boldogságban.

Kisfiam.

Kisfiam, édes piciny kisfiam.
Isten legyen veled minden pillanatodban!
De ha ő nem is, én mindig ott leszek!!!
Hogy utad minden rögén elkísérjelek.
Megpihenhetsz keblemen fáradt testeddel, és én átölellek gyöngéd anyai szeretettel!
Életed legyen boldog, s örömmel teli.
S jó melyben lelked megnyugvását leli.
Hangos kacajod üdvösségem csillaga, mosolygós szemed gyönyörűbb mint a nap!
Szomorú könnyed, ha hull kezeimre .
Lelkem koporsójának mind, egy - egy szöge !!
Álmaid vigyázzák a vidám angyalok, hogy ne érjen téged kár, hisz nem lehetek ott!
Hulljon reád ezernyi csillag szerencsélye.
S bátran lépj a tiszta boldogság MEZEJÉRE !!!

Téli éjszaka!

Téli éjszaka láttalak meg téged .
Mint a hideg téli szél, oly sebesen érkeztél!
Szívem minden eggyes dobbanása megfagyva, lüktető hangja csakis érted él!!
Nyári szellő eljövetelét érzem, mikor szívemhez közeledtél s remegő hangon suttogtad: Csak is érted- érted élek én!
Most sötétségbe borult  az éj káoszt teremtett bennem!
Hisz hazug szád, hazug csókot adott nékem!!!
S míg kéjtől izzó testem hitt, de te kegyetlen játékot űztél velem!!!!
Hisz szerelmet ígértél nekem!
S én bolondként hittem neked!!!

Drágám !

Drágám nem is tudom hogyan kezdjem versem !
Mert hiszen naponta mondom mennyire is szeretlek.
de úgy érzem ez nem elég mert hiszen te vagy nekem a kincs, az éltető remény!!
Ha valami rosszat tettem bocsájtsd meg nekem, hisz nem szándékosan teszem.
Csak meg őrülök ha a közelemben érezlek hisz annyira de annyira szeretlek!
Felmérhetetlen fájdalmat s keserűséget érzek a gyomromban mikor nem vagy velem.
De mégis valahogy  a szívem mélyén a remény sugarai csillanak fel!
Hogy miért?
El mondom neked.
A tudat, hogy csakis engem szeretsz!
S a türelmetlenül várt pillanat hamarosan eljön mikor haza érkezel kedvesem!!!

Miért?

Miért, mondd miért raboltad el kit legjobban szerettem, miért azt vitted el?
Vétettem én valaha íly alávaló tettet?
Miért vetted el a legbecsesebbet?
Íly módon maradtam árva, ágról szakadt lény.
S a helyem nem találom a világ kerekén!
Lessz talán még erőm, hogy fel álljak, vagy maradok sárba típorva s magányban?
Nem tudom, de  míg élek esküszöm az emlékeivel  élek!!!

Testpercek.

Kezei búja érintésétől testem borzongni kezd !
Csókjai özönlésétől az ajkam megremeg.
Szemei szenvedélyes, szerelmes tekintete, gyöngéd érzéseket ébreszt bennem.
S ahogy gyöngédségét kifejezi testével szívem egyre hevesebben ver!
Típorja testem, s kérdő szemével reám tekint.
Válaszom:
Csókjaimmal borítom be kezeit.
Szerelmem most határtalan, végtelen teret tölt be!
Sikoly szorongatja torkom, s néha feltörne.
De nem engedem, mert úszom - úszom a boldogságban

Porcelán szív!

Gyönyörű, s tiszta gyémánt a szívem, ha boldog vagyok!
De átok mi le lesulytott reám mert fekete szénné változott!
Vihar kavarog bennem hatalmas szélvihar káoszt teremtve bennem, mely még mindig felkavar.
Hófehér galamb a szívem
mely messze tova szállna, de törött szárnyam már senki sem gyógyítja.
Hosszú az - az idő míg e seb beforr, s én inkább szépen csendben meghalok!!!
Szívem mint porcelán tört millió darabkára .
Megragasztani ezt már senki sem tudja!
Nem is akarom s nem is engedem, de csakis azért, hogy más szétne törhesse!
Mindd ezt a fájdalmat te okoztad nekem, mert elefántként jártál porcelán szívemben!
Ha ismered ezt a fájdalmat akkor most tudhatod, mit is érzek !!!!
Szinte megbolondulok!
Kívánom neked, hogy te ezt ne érezd mert gyönge s tiszta lelked megtörne.
Nem vagyok gonosz ezt te már tudhatod, hisz neked rosszat soha de soha nem akarok!!!!!
Legyen ez a pár sor gondolatod tárgya s bizakodva várom az igaz szívü választ.

Álmomban!

Álmomban dombok s felhők fölött jártam.
A csillagokkal szédülvén a holdig táncoltam.
Az álmomban, mi együtt szállunk oda.
S ketten kerestük a hullócsilagokat.
Gyönyörű álom volt és felfoghatatlan.
Ez soha nem történik meg a valóságban?
Nem adott az Isten emberfeletti erőt, hogy áttörjük a fájó valóság fölött!
Gúnyosan tekintesz, mintha sárból állnék fel s mélyen rám meredsz szúró szemekkel!
Bántani akarsz, vagy csak takarni a valót?
Nem érdekel, ezerszer is álomba borulok.
Nem törődöm többé a választalan kérdésekkel.
Nem törődöm többé a bántó, szúró szemekkel, csak úszom az árral, csak úszom - úszom az árral szemben .
S remélem nem zúdul át rajtam többé senki!!!!

Szeretlek!

Úgyszeretlek, mint még senkit, hisz az életem értelme vagy.
Ölelnélek örök életemíg, csak, hogy veled maradhassak szívembe zártalak.
S nem engedlek onnan soha már!
Szívemben nem lehet senki más mert szívemnek kulcsa nálad van már !!
Őrizd meg, mélyen a szíved alatt.
S esküszöm szerelmem örökké meg marad!!!!!

Fogadjátok nagyon sok szeretettel tőlem ezeket a verseket!

A HuPont.hu az ingyen weblap készítés központja, és talán a legjobb. Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat